www.papaihus.hu - English www.papaihus.hu/zh - 中文

Cégtörténet

A PÁPAI HÚS jelene

Az újjáalakult Pápai Hús Kft. tulajdonosa a hongkongi magánszemélyek tulajdonában álló Famous Yield Enterprises, amely 2016. december 1-jével zárta azt a tranzakciót, amelynek során megvásárolta a felszámolás alatt álló húsipari vállalatcsoport eszközeit és a Pápai Hús márkanevet, amelyet az önkormányzat engedélyével azóta is használ.

Az új tulajdonos elsődleges célja újjáéleszteni és vitalizálni a Pápai Hús márkát, amelynek érdekében további befektetéseket tervez a húsfeldolgozó cég termelésének felfuttatásához. Az új menedzsment és tulajdonos a Pápai hús jövőjének biztosítását elsősorban az exportpiacokon való megjelenésben látja. Az elsősorban távol-keleti és amerikai piacokon történő terjeszkedés mellett a tulajdonosok kiemelt célja, hogy a magyar fogyasztók is megtalálják a polcokon a Pápai Hús jól megszokott, tradicionális termékeit, amihez a jelenlegi piaci pozíció megőrzését tűzték ki célul.

A PÁPAI HÚS történetének áttekintése

A Földművelődésügyi Miniszter 1908. évi 54.000 számú rendelete a közegészségügy javítása érdekében a törvényhatósági és a rendezett tanácsú városokban a kimérésre szánt húsvágás szabályozását tartalmazta. Eszerint az árusításra kerülő szarvasmarhákat, lovakat, juhokat és a sertéseket csak közvágóhídon vághatják le és dolgozhatják fel. Pápa 35-40 hentes- és mészáros mesterét kötelezték arra, hogy a vágásokat intézményesen szabályozott módon közvágóhídon hajtsák végre.

Az előírások szellemében, az érintettek áldozatos munkájának köszönhetően 1913. május 5-én a városi vágóhíd megkezdhette működését. A vágóhíd sertés- és marhavágó csarnokkal, 20 hűtőkamrával, jéggyárral és állatorvosi lakással 126 ezer korona építési-, és 34 ezer korona felszerelési költséggel létesült. A két vágócsarnok ekkor napi 40-50 mázsa élőállat vágására alkalmas kapacitással rendelkezett.

1930 decemberében a felső-dunántúli gazdák bevonásával tartották meg Pápán azt a naggyűlést, amelyen elhatározták a Dunántúli Hússertés Kiviteli Rt. létrehozását. A részvénytársaság 1931. február 22-én 150 gazda részvételével alakult meg.

Pápai Hús

A világgazdasági válság utolsó éve, az 1933-as esztendő okozta a legsúlyosabb gondokat az agrárfelesleggel rendelkező országoknak. A belső piac pangott, így a pápai vállalat léte is veszélybe került. E mostoha viszonyok közepette jelentkezett a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatalnál a Poels és Társa antwerpeni székhelyű cég azzal a céllal, hogy Magyarországon bacongyártást honosítson meg. A hivatalban Pápát ajánlották a Poels cégnek, a sertések beszerzésére és szállítására pedig a Dunántúli Hússertés Kiviteli Rt.-t bízták meg. A részvénytársaság 1933. október 14-én kötötte meg a szerződést a Poels céggel és október végétől megkezdték az egyenlőre heti 370 sertés feldolgozását és kiszállítását Angliába. Poelsék lengyel mestert hozattak Pápára, akinek irányításával ötven szakmunkás kezdte meg elsőként a bacongyártást. 1934-ben folyamatossá vált a termelés és az exportálás. A válság megszűntével a mezőgazdasági termékek exportja jelentősen növekedett. Ez a sertéskivitelre is jótékonyan hatott. Hosszas előkészítés után 1935-ben Poelsék megindították a budapesti sertésvágóhídon a húskonzervgyárukat, ahol szinte teljes egészében dobozolt sonkát gyártottak. Ezek nagy része Angliába került kivitelre. 1935. február 15-én jegyezték be a Poels és Társa Bacon- és Húskonzervgyár Kft.-t a cégbíróságon. A cég székhelye Pápa, fióktelepe Budapest lett.

Az angol piac szilárdnak bizonyult. 1935-ben a Poels cég 20 279 darab feldolgozott baconsertést exportált Angliába, Németországba pedig 1156 darab hasított sertést szállított ki. 1936-ban a cég Győr után Veszprémben is megnyitotta hentesáru üzletét, ahol elsősorban kiváló minőségű felvágottaikkal arattak sikert.

Az emelkedő sertésárak miatt Poelsék időnként veszteségesen termeltek, de az angol piacot mindenáron tartani akarták. Veszteségük nagy részét sikerült állami dotációval pótolni. A bacongyártás visszaesését a Poels cég német exporton kívül elsősorban a hentesáruk növelésével kívánta ellensúlyozni. E célból a vágóhídon a húsfeldolgozót kibővítették, és egy új csarnokot építettek. Itt készültek az olyan elsőrangú hentesáruk, mint például a virsli, a párizsi vagy a különféle sonkák. 1938-ban végül megkezdték az addig csak exportra készített dobozolt sonkák árusítását is.

A II. világháború előkészületei, tragikus lefolyása és a károk helyreállítása a pápai húsgyártás fejlődésének is gátat vetett.

1949-ben az államosítás során jött létre a Pápai Húsipari Vállalat. Ebben az időszakban a legfontosabb feladat a lakosság zavartalan húsellátása, valamint a pápai üzem kisebb export feltételeihez kötött követelményeinek megteremtése, a berendezések beszerzése volt.

A vállalat 1952-ben a felelős minisztérium közvetlen irányítása alá került. A fejlődés ekkor sem állt meg, 1953-ban kezdődött meg az exportfeltételeket is kielégítő dobozoltsonka-gyártó üzem építése. A belföldi ellátás biztosítására hentesáruüzem épült. 1963. július 1-i dátummal a Veszprémi-, és a Keszthelyi Húsipari Vállalat is beolvadt a Pápai Húsipari Vállalatba. A vállalati összevonást követően került sor a megnövekedett cég központi üzemének rekonstrukciójára, és a veszprémi és keszthelyi gyáregységek üzemeinek fejlesztésére.

Vágási és széleskörű feldolgozási tevékenysége miatt 1977. január 1-től a céget húskombináttá nyilvánították. A vállalat 1992-ben részvénytársasággá alakult, 1993-ban pedig sor került a privatizációra. 1994 januárjában került sor az új szeletelő üzemrész kialakítása, ami által lehetővé vált a korszerű, tetszetős megjelenésű tálcás vákuumcsomagolt illetve védőgázas szeletelt termékek gyártása.

2001-ben a Pápai Hús Rt. irányításával létrejött egy regionális élelmiszeripari klaszter, melynek célja a versenyképesség növelése, a hazai és nemzetközi piaci jelenlét erősítése, a kutatás- fejlesztés összehangolása, valamint az oktatási és foglalkoztatási tevékenység fejlesztése volt.

2001-től a mostani, új tulajdonos érkezéséig számos változáson ment keresztül a vállalat. Ezek között voltak a vállalat jövője szempontjából egyrészt kedvező, másrészt kedvezőtlen folyamatok. Az elmúlt időszak küzdelmes éveinek azonban vitathatatlanul legfontosabb érdeme és tanulsága, hogy sikerült a Pápai márkát mindvégig életben tartani, a márka által képviselt értékeket, mint tradíció, kiváló minőség megőrizni és ezáltal a fogyasztók bizalmát is megtartani. Mindez jó alapokat teremt a jövőben való sikeres fejlődésre, belföldi piaci pozíciónk stabilizálára és az exportpiacokon való építkezésre.

Pápai Hús Pápai Hús Pápai Hús Pápai Hús Pápai Hús Pápai Hús Pápai Hús